Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 33 találat lapozás: 1-30 | 31-33

Névmutató: Székely András

1998. június folyamán

A választások után a "távozófélben levő kormány nem éppen sikerágazattal foglalkozó szerve sajtótájékoztatót tartott. A Határon Túli Magyarok Hivataláról van szó, amely többek között különböző - a legjobb indulattal is ambivalensnek nevezhető - alapszerződések előkészítésével, elmaradt magyar-magyar csúcstalálkozó-sorozattal, a kisebbségi magyar szervezetek megosztásával írta be nevét az elmúlt négy év politikatörténetébe." A sajtótájékoztatón bemutatták a felvidéki, erdélyi és kárpátaljai magyarság helyzetéről szóló jelentésüket. /Székely András Bertalan: A HTMH hattyúdala. = Nyugati Magyarság (Budapest, Montréal), jún./ Előzmény: a HTMH sajtóértekezlete jún. 10-én volt.

1993. november 4.

Nov. 4-én születésének nyolcvanadik évfordulóján Venczel József /Csíkszereda, 1913. nov. 4.- Kolozsvár, 1972. márc. 13./ emlékünnepségek kezdődtek Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnáziumban, ahol emléktáblát lepleztek le, majd honismereti vetélkedőn mérik össze tudásukat a diákok. Nov. 5-én Venczel József-emlékkiállítás nyílik, este a tudós jó barátja, Jakab László kanonok mutat be szentmisét. Nov. 6-án tudományos emléküléssel emlékeznek, majd Székely András Bertalan ismerteti Venczel József Misztériumjáték című drámáját, majd a városban Venczel József emléktáblát avatnak. A csíkszeredai Park utca felveszi Venczel József nevét. /Venczel József emlékünnepségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

1993. november 6.

Folytatódott Csíkszeredán a Venczel Józsefre való emlékezés, nov. 6-án Székely András Bertalan, Venczel József életútjának kutatója beszélt a tudósról és az erdélyi falukutatásról, Gáll Ernő professzor az önismeret venczeli modelljéről, majd Nagy Benedek, Vetési László lelkész és Szabó Sándor, Heves város helytörténésze tartott előadást. Ezután dr. Csedő Csaba polgármester ünnepélyesen leleplezte a Csíkszereda főterének sarkán felállított Venczel József plakettet és emléktáblát, Vetró András alkotását. /Venczel József emlékünnepség. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

1993. november 13.

Székely András Bertalan segített Venczel József hagyatékának a Széchényi Könyvtárba való átmentésében. Az átmentett anyag alapján sikerült 1988-ban Budapesten egy Venczel-kötetet kiadni Erdélyi föld - erdélyi társadalom címen. Ez lényegesen több oldalról világította meg az életművet, mint a korábban kiadott Az önismeret útján /Kriterion, 1980, összeállította Imreh István/. Székely András Bertalan lassan Venczel életművének kutatója lett. Venczel József az eredeti csíksomlyói passiók alapján írta meg misztérium-drámáját, ezt most kiadták. Most jön ki a nyomdából Venczel József tanulmányainak gyűjteménye. Székely András szerkesztette, a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Egyesület adja ki A falumunka útján címmel. /Takács Éva: Megmaradás-stratégiai írások. Székely András Bertalan nyilatkozott Venczel József hagyatékáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13./ Venczel József: A falumunka útján. Válogatott írások /Budapest ? Székelyudvarhely, 1993 ? Az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület Kiskönyvtára 1./ A bevezetőt Katona Ádám írta. Válogatta, szerkesztette és a zárótanulmányt írta Székely András Bertalan.

1996. augusztus 17.

Aug. 17-én a Kolozs megyei Székelyszentistvánon tartották meg az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik jelentős, központi rendezvényét. Az ünnepi istentiszteleten dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondta az ünnepi beszédet, dr. Egyed Ákos tartott történelmi emlékezést. Székelyszentistvánon kiállítás nyílt az erdélyi egyházak, nemesi családok, települések címereiből, melyeket Aradits László rézből domborított, Sándor József fába faragott, Illyés István ex-librisekbe örökített. A kiállítást dr. Kötő József nyitotta meg, dr. Székely András heraldikus a címerek tudományos magyarázatát ismertette. A napot falutalálkozó zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 20., 848. sz./

1996. augusztus 17.

1999. augusztus 30.

Kibéd a falu első írásos említésének 500. évfordulója alkalmából aug. 28-29-án ünnepséget rendezett. Kibéd azért is maradhatott meg az évszázadok folyamán, mert itt nem hódított az egyke, mint a Küküllő alsó folyásán élő magyarok körében, állapította meg beszédében Székely András balavásári lelkész. Az évfordulóra két kiadvány látott napvilágot (Szellemi örökségünk, KIBÉD 1499-1999, Impress Kiadó, Marosvásárhely 1999, és Péterfy László: Kibéd és egyháza, Infopress Székelyudvarhely, 1999). Ráduly János a 125 éve született Seprődi Jánosra emlékezett, aki azért dolgozott, hogy felmutassa szülőfaluja sajátos értékeit, és hogy azokat egyetemessé emelje. A megjelentek megkoszorúzták az emlékplakettet annak az épületnek a falán, ahol egykor a Seprődi János szülőháza állt. Fellépett a parajdi fúvószenekar. Leleplezték az emlékművet, melyet úgy képeztek ki, hogy egyben alapot kínáljon egy szobornak, amely Kibéd valamelyik híres szülöttét örökíti majd kőbe vagy bronzba. A kibédi származású kolozsvári magyar főkonzul, Bitay Károly megállapíthatta, hogy Kibéd magára talált. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének nevében dr. Kelemen Atilla országgyűlési képviselő köszöntötte az ünneplőket. Az újonnan berendezett tájház udvarán állították fel azt a kopjafát, ifj. Bódi László alkotását, amelyen olvashatók Kibéd nagyjainak nevei. Aug. 29-én az istentisztelet után a sport meg a kikapcsolódás került előtérbe. /Bölöni Domokos: Kibéd értékei. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

2000. június 20.

Jún. 18-án, vasárnap Nyárádremetén közel 150 helybéli, környékbeli és meghívott gyűlt össze megünnepelni az új református templom felszentelését. Együtt ünnepelt velük dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Székely András, a küküllői egyházmegye esperese, dr. Mártha Ivor egyházkerületi fogondok is. A IV. Református Világtalálkozó keretében zajlott az ünnepség. Nyárádremete községben száz református van, szórványként a csíkfalvi református egyházközséghez tartoznak. A templom építéséhez segítséget nyújtott egy svájci és egy holland gyülekezet, a helyiek közmunkát végeztek. Az úrasztalát Bíró János szovátai szobrász készítette, s a templomtornyot is ő faragta. A székely kaput a lelkész házaspár adományozta. /Simon Virág: Református templomot szenteltek Nyárádremetén. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

2001. augusztus 13.

Aug. 11-12-én rendezték meg a falunapokat Balavásáron. A fiatalok Eperjesi Mimi színjátszó csoportja bemutatta műsorát. Később a Makk-féle szabadságmozgalom erdélyi vezetői emlékére kopjafát avattak, melyre a volt balavásári tanító, Szigeti László rávéste: "A szabadságért haltak meg". Igét hirdetett Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, majd Tonk Sándor történész tartott előadást az 1848-1849-es szabadságharcról. Két könyvbemutató során a résztvevők megismerkedhettek Péterfy László Balavásár és egyháza című monográfiájával, amely a település életét ismerteti 1960-ig. Ehhez Székely András írt kiegészítést napjainkig. Bemutatták továbbá Vécsey Zoltán Balavásári szüret című kisregényét, amely eredetileg 1941-ben jelent meg Budapesten, az érdekes regények sorozatban. Aug. 12-én a helyi általános iskola felvette Török János vértanú nevét. Bemutatták a református egyház és a falu újonnan készült zászlaját. /Falunapok Balavásáron. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

2001. augusztus 20.

Aug. 18-án tartották meg a Maros megyei Hármasfaluhoz tartozó Székelyszentistvánon a magyar államalapítás ezredik évfordulójának szentelt ünnepséget. "A jó döntések nem mindig népszerűek", mondotta többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki behatóan elemezte Szent István korszakalkotó, sorsfordító döntéseit. Egyed Ákos történész a kalandozó magyarok hadjáratairól, a honfoglalás és államalapítás közötti időszakról, ezen belül a székelység ezer évvel ezelőtti szerepéről szólt a székelyszentistváni református templomban megtartott istentisztelet keretében. A megemlékező ünnepség előtt, aug. 18-án a falu művelődési otthonában konferenciát tartottak a népfőiskola-mozgalomról - magyarországi és hazai résztevőkkel. /(Máthé Éva): Ismét ünnepelt Székelyszentistván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./ Aug. 17-én nyílt meg a Barátosi-kúriában Simorka Sándor kisplasztika- és grafika-kiállítása. A Barátosi- kúria rendbetételét a Kis-Küküllő Térségi Társulás vállalta magára, ehhez anyagi támogatást személyesen Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke nyújtott, és a székelyszentistváni Harmónia Egyesület is segédkezett. Az aug. 18-i tanácskozás immár a nyolcadik a sorban, melyet most dr. Egyed Ákos akadémikus, történész, a Romániai Népfőiskolai Társaság elnöke nyitott meg. A művelődési házban és a templomban is láthatók Sándor János nyugalmazott tanító, elhíresült faragó fába vésett címerei, történelmi faragványai. Évente eljön hozzá Budapestről dr. Székely András Bertalan, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának főtanácsosa. - Azáltal vagyunk ma is, hogy Ő jól döntött - hangzott Markó Béla RMDSZ-elnök esszéjében Szent István királyról. Következtetése időszerű: a történelmet nem elviselni kell, hanem alakítani. Dr. Egyed Ákos hangsúlyozta: a székelység a magyar életfa legvirágzóbb ága. Szervezettsége, állandó határvédői készenléte megóvta az elpuhulástól, szíjassá tette, szigorú törvények szerint működő, rendtartó, fegyelmezett, önszerveződő közösséggé, amely bizonyos értelemben 1876-ig megőrizte autonómiáját. Két millenniumi zászlót is kapott Makfalva-Hármasfalu népessége. A Magyarok Világszövetsége részéről Király Zoltán alelnök nyújtotta át az egyiket. A másik zászlót Simon Csanád saját költségén készíttette, amikor úgy látszott, hogy hivatalosan nem juthat millenniumi zászlóhoz a község és benne az a falu, amely egyedül őrzi itt, az erdélyi bércek között, államalapító királyunk nevét. Bálint-Pataki József a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviseletében Németh Zsolt államtitkár nevében is üdvözölte az ünneplőket. Reményét fejezte ki, hogy az új évezred elején nagyobb szerepet fogunk játszani a nyugat- európai és a kelet-európai világ egymáshoz közeledésében. Ebben a legnagyobb szerepet a Magyarországhoz közel eső államokban élő magyarok vihetik, vélte a szónok. A templom előtti Szent István-szobrot, Sántha Csaba szovátai művész alkotását megkoszorúzták az RMDSZ országos elnöksége, a HTMH, az RMDSZ Maros megyei, szovátai területi, helybeli szervezetei, a makfalvi polgármesteri hivatal, a helyi egyházak képviseletében Markó Béla, Borbély László, Bálint-Pataki József és mások. /Székelyszentistván nagy napja. A székelység a magyar életfa legvirágzóbb ága. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

2001. október 15.

Okt. 13-án Szentegyházán, a Szent András-plébániatemplomban ünnepélyes keretek között Portik-Bakai Sándor szentegyházi, valamint Tietze Jenő nagybecskereki plébánosoknak átadták a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma által odaítélt idei díjakat. Az 1992-ben létesült alapítvány célkitűzése a határon túli magyarok szociális, egészségügyi és mentális gondjainak enyhítése, s az e téren kiváló érdemeket szerzett személyiségek díjazása. Dr. Székely András Bertalan kuratóriumi tag Tietze Jenő plébános munkásságát méltató laudációjában a kitüntetettnek a Jugoszláviai Máltai Szeretetszolgálat létrehozásában játszott úttörő szerepét ismertette. A szentegyházi Portik-Bakai Sándor plébános laudációját Simén András, az alapítvány irodavezetője olvasta fel. Az építő-plébános sokoldalú tevékenysége közül kiemelte a szentegyházi Gellért Alapítvány létrehozásában betöltött szerepét. Az általa szorgalmazott és hívei segítségével a Szelterszen megépített ház ma számos szociálisan rászorulónak nyújt menedéket. Lakner Zoltán magyar államtitkár zárszavában azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos manapság a közös összefogás és az összetartozás eszméjének ápolása megmaradásunk érdekében. Fellépett a szentegyházi Gyermekfilharmónia Haáz Sándor karnagy vezényelte ének- és zenekara. /Kristó Tibor: Átadták a Mocsáry-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

2003. február 5.

A Maros megyei RMDSZ elnökségének kezdeményezésére megbeszélést tartottak a megye területén levő református egyházkerületek esperesei és a szövetség vezetői. A tanácskozáson részt vettek Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese, Szász Zoltán, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Székely András, a Küküllői Egyházmegye esperese, Székely József, a Görgényi Egyházmegye esperese, valamint Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy az erdélyi magyarság megosztása nem lehet cél, a hangsúlyt olyan időszerű kérdésekre kell fektetni, mint a népességfogyás megállítása, oktatási- és szociális intézmények megerősítése és hosszú távú fenntartása, valamint az itthonmaradást szavatoló pozitív jövőkép megfogalmazása. /Megyei RMDSZ és református egyházi vezetők tanácskozása. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./

2005. április 4.

Április 2-án felszentelték Dányán református templomát. A Bonyha községhez tartozó kis településhez vezető göröngyös út, a falu bejáratánál hiányzó helységnévtábla nem akadályozta meg az elszármazottakat, hogy hazatérjenek, s részt vegyenek a több mint százéves református templom általános felújításának ünnepségén. A szépen rendbe tett templomban Székely András esperese hirdette az igét. Dányán faluban az elmúlt negyven évben felére csökkent a református közösség száma, jelenleg 140 fős. Takács Albert dányáni lelkipásztor a település, a templom történetéről beszélt. /Simon Virág: Ha összetörnek is hídjaink… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

2005. május 31.

Május 27–29. között tartották meg Budapesten és Agárdon a VII. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciát, amelyen egyebek mellett felmérték azt is, hogy mit jelentett a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek számára Magyarország belépése az Európai Unióba. A Kráter Műhely Egyesület és a Magyar Kultúra Alapítvány szervezte a tanácskozást. Tájékoztatás hangzott el a csángó élet alakulásáról, és előadás, többek közözz a székely diákok külföldi egyetemjárásáról a történelem folyamán. Bemutatták Székely András Bertalan Határhártyák című tanulmány- és esszékötetét. Kusztos Tibor bánffyhunyadi lelkész megemlékezett az 1956-os Pongrácz Gergelyről. /Bajna György: Keresztkötődések konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

2005. október 12.

Ötévi építkezés után október 9-én, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében ünnepelték Szovátán a református templom bővítését. Szükség volt erre az építkezésre, ahogy Székely András, a Küküllői Református Egyházmegye esperese fogalmazott: „Ez a gyülekezet évről évre növekedett. Mára egyházmegyénk legnagyobb gyülekezete lett.” Baczoni Sándor lelkipásztor elmondta, tízéves szovátai szolgálata alatt a templomon és a környékén (imaterem, vendégház, lelkészi lakás, udvar) mintegy négymilliárd lej beruházást végeztek. A testvérgyülekezetek bibliaajándékkal érkeztek, a szikszóiak a Vizsolyi Biblia alapján Komáromi Csipkés György által fordított, 1685-ben kiadott biblia, a Nagyvárad-Olaszi küldöttség pedig az 1661-ban kiadott Váradi Biblia hasonmás kiadásának egy-egy példányát hozták el. A magyarországi Hajdúhadháza valamint a hollandiai Ermelo anyagiakkal is segítette a szovátaiakat az építkezésben. /Molnos Ferenc: Templomszentelés Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2006. március 27.

Határhártyák. Interetnikus folyamatábrák és pillanatképek a Kárpát-medencéből a címe Székely András Bertalan kisebbségszakértő legújabb könyvének, amelyet március 24-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén mutattak be. A budapesti szerző a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik a kisebbségkutatással. A szerző elmondása szerint könyve „nem monográfia, de több mint húsz év cikkeit, interjúit teszi egymás mellé”. A kötet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület támogatásával láthatott napvilágot, így a bemutatón szó esett a muravidéki (Szlovénia magyarlakta része) magyarság sorsáról is, akik helyzete – a hazaihoz mérten sokkal kisebbségpártolóbb szlovéniai politika ellenére – aggasztó. /-kb-: Határhártyák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Határhártyák címmel jelent meg dr. Székely András Bertalan húszegynéhány év alatt papírra vetett írásainak gyűjteménye: a magyarországi kisebbségkutató és szociológus, aki – saját bevallása szerint – a kisebbségvédelemre tette fel az életét jó negyedszázaddal ezelőtt. Annak a hungarológiának a jegyében fogantatott a könyve, amely nemigen nyert polgárjogot az elmúlt ötven esztendőben, így hiánypótlónak is tekinthető – hangzott el március 25-én Marosvásárhelyen, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület által a Bernády Házban szervezett könyvbemutatón. A kötet alaptétele annak megcáfolása, hogy a történelmi Magyarország a népek börtöne lett volna. A több évszázados magyar tolerancia az ország területén élő különböző népességek megerősödését eredményezte. A rendezvény másik vendége, Ruda Gábor a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület további kiadványait ismertette, közöttük a Muravidék című művészeti-irodalmi folyóiratot. /Nagy Botond: Erdély és határhártya. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

2006. október 24.

A Mezőség esélyei civil összefogással címmel tartottak tanácskozást Marosvásárhelyen. A Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencia-sorozat nyolcadik rendezvényét a Kráter Műhely Egyesület szervezte. A Magyarországról érkező kisebbségkutatókat, irodalmárokat, művészeket Mezőmadarason a helybeli fejlesztési egyesület vendégházában szállásolták el. A Bod Péter Diakóniai Központban tartott megnyitón Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület valamint a konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy a civil összefogás szükségessége hozta létre a rendezvényt, melyen képet alkottak Mezőség történelmének, tájökológiájának, művelődéstörténetének, népi kultúrájának és művészetének alakulásáról. Mezőség fejlődésének egyedi útjáról dr. Makkai Gergely beszélt, sokáig feltáratlan népművészetéről, Barabás László, az egyházi élet, a gyülekezetek életéről pedig Zöld György missziói előadó. Fel kell készülni egy nagy visszavonulásra, és menteni, ami még menthető azokon a foszlánytelepüléseken, ahol már 50-nél kevesebb a magyar lakosság létszáma – hangzott el Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadójának körképében. Amint a marosvásárhelyivel egy időben zajló kolozsvári tanácskozáson is megfogalmazták, a célok, a cselekvési lehetőségek meghatározása elkészült (mint például az értelmiség kiépítésére vonatkozó Lámpás-program), megvalósításuk azonban a megfelelő anyagi segítség nélkül egyelőre még elképzelhetetlen. A Mezőség 147 falvát gyalog bejáró és ötven éven át követő Kövesdi Kiss Ferenc életművét, emberi magatartását Papp Vilmos budapest-kőbányai lelkész méltatta, aki hűséges társa és támogatója volt utolsó éveiben. Papp Vilmosnak köszönhető, hogy Kiss Ferencnek a Mezőségről szóló második kötete megjelent. A Mezőség monográfiájára a Kráter Kiadó felfigyelt, s Turcsány Péter érdeme, hogy napvilágot látott Kövesdi Kiss Ferenc munkája, a Riadóra szól a harang. A Mezőségi Őrzőkör kecskeméti alapítványt fiatal magyarországi műszaki értelmiségiek hozták létre. Felföldi Zoltán közgazdász az ördöngösfüzesi Szülőföld Alapítvány támogatása mellett falukutató tábort, templomok felújítását, gyermekek megajándékozását szervezte meg társaival együtt. Megnyílt Gálfy-Bódi Tamás mezőségi születésű képzőművész kiállítása, amelyet dr. Székely András Bertalan nyitott meg. /Bodolai Gyöngyi: Misztikum és valóság. Konferencia a Mezőségről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

2007. február 24.

A POLÍSZ című budapesti folyóirat februári száma közölte többek között a Kárpát-medencei Keresztkötések Konferencia előadásait. A Népújság az erdélyi Mezőséggel és kiemelkedő személyiségeivel foglalkozó írásokból tallózott. „Tudja-e, uram, hogy a sztálini román nemzeti proletárdiktatúra által kitagadott, mindenéből kifosztott és kisstílű csirketolvajok júdáspénzért elmakogott rágalmai alapján halálra ítélt író, Wass Albert írta meg az erdélyi román paraszt apoteózisát?” (Cselényi László). Nagyercsén már csak Karcsi bácsival lehet magyarul beszélni. Ő a gondnok és a harangozó. (Bálint Zsigmond). Kövesdi Kiss Ferenc gyakran hangoztatta: Édesanyám mind az öt fiát hazaimádkozta. Egész életén át magyar, református és lévita volt. Valamennyi politikai rendszer fényes állásokkal kínálta meg. Mindegyiket elhárította. Ehelyett tanított Maroskeresztúron, Székelyföldváron, Brailán, Ákosfalván, Szentgericén. Osztatlan iskolákban 80-90 gyermeket. Irányította a faluközösségeket, dalárdákat szervezett, tánccsoportokat alakított. Istentiszteleteken szolgált, és temetett. (Papp Vilmos). Egyetlen völgy, a Füzes mente három jeles személyt indított útjára, alig tíz km-es távolságra egymástól: Vasasszentgotthárdon volt Wass Albert birtoka, Katonában született Barcsay Jenő szentendrei festő, és Pusztakamaráson született Sütő András. Ugyanitt van Kemény Zsigmond író sírja is. (Vetési László) A konferencián Székely András Bertalan nyitotta meg Gálfy-Bódi Tamás Marosvásárhelyről Budapestre áttelepült festőművész kiállítását és megköszönte Kilyén Ilka színművésznőnek a versekkel való közreműködését. /(bölöni): Jajszavak a szórványból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

2010. szeptember 4.

Sándor János művészi világa
Birtokunkban van a 2007-ben megjelent Fába faragva a történelmi Magyarország címerei a Magyar Nemzeti Könyvtárban című monumentális kiadvány, amely magyar, német, angol nyelven taglalja – részleteiben is – Sándor János címerfaragó művészetét. A legfontosabb tétel így szól: Sándor János „...tölgyfából kifaragta az egykori 63 vármegye címerét. Ehhez társult nagylelkű ajándéka, Magyarország ún. »középcímere«, szintén tölgyfából.” Eme sorok Fülep Katalintól valók.
Sándor János életének, munkásságának szakszerű értékelése Székely András Bertalantól származik. Íme: a művész „... 1941. augusztus 9- én született a Hargita alatti Homoródvárosfalván. A székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után évtizedekig tanított, kultúrházat igazgatott, az egykori székely-magyar autonóm tartomány legjobb asztalitenisz gyermekcsapatát nevelte föl (...) Természet iránti érdeklődése korábban állatpreparálásban is megnyilvánult (...) Művészetének nagy elismeréseként meghívást kapott – alkotásaival együtt – a hannoveri világkiállítás pavilonjába is.”
A fa megmunkálása iránti erős vonzalma már gyermekkorában jelentkezett. Édesapjától látta, miként készülnek fából a használati eszközök, az állatfigurák. Képzeletét azonban leginkább a díszítőmotívumok fába álmodásának lehetőségei mozgatták meg. Mára könnyen kihámozhatóvá vált, milyen kútforrásokból merített nagy előszeretettel.
A legközvetlenebb hatást az élő természettől kapta. A növény- és állatvilág alapos ismeretéről tanúskodnak virág- és állatábrázolásai. A faragásokon sajátos mozgalmasság figyelhető meg, a megálmodott rajzok nem statikusak, nem merevek. Dús fantáziára vallanak az égbe nyúló mozdulatok, ezek a látomásban való gondolkodás erősségét bizonyítják.
Második forrásvidéke az erdélyi, Erdélyen belül a székelyföldi népköltészet és
népművészet. Művészettörténészek már eddig is hangsúlyozták Sándor János világának balladás jellegét. A Fehér Anna, Kádár Kata népballada-jelenetek mellett kibédi népballadát is megjelenített, a Lizsa, Lizsa, mit gondoltál kezdetűt. A népművészeti motívumkincset úgy építette be alkotásaiba, hogy azok teljes mértékben odaszervesültek művészi elképzeléseihez.
A művész harmadik forrása a történelmi múltban, a mondákká nemesült szövegekben gyökerezik. A szkíta meg avar kori régészeti leletek motívumkincse mellett a magyarság kora történetének epizódjai is megjelennek munkáin. Néhányat említünk: magyar turulmadár, Emese álma, a csodaszarvas több változatban, a vérszerződés, Szent László-jelképek stb.
A negyedik forrásvidék a későbben megjelent történelmi dokumentumok, a címertan létrejötte. A lényegre tapintott Bertényi Iván, amikor így fogalmazott: „Sándor János címersorozata úttörő vállalkozása a magyar címerművészetnek (...), címerpajzsait következetesen rámával veszi körül.” Magunk megjegyezzük: a rámának hangulatteremtő ereje is van.
Egyetlen dologra még ki kell térnünk. A Sándor János faragta kompozíciókról a szeretet ereje sugárzik felénk. Ezt a szeretetet szimbólumokká növesztette a művész. Játsszunk csak el a szavakkal: szívből kinövő szeretet, szeretetből kinövő életfa, életfából kinövő szeretet stb. Mert – Sándor János megfogalmazásában – „szeretet nélkül nincsen élet.”
Részlet egy tárlatnyitó beszédből.
Elhangzott 2010. augusztus 27-én a kibédi művelődési otthonban nyílt kiállításon.
Ráduly János. Népújság (Marosvásárhely)

2010. szeptember 6.

Kései elégtétel
Nehéz elégtételt venni az elrabolt évekért, de Fülöp Sándornak ez részben sikerült: kiírta magából1. Holott a történelem sok évet elrabolt életéből. Ilyen elrabolt esztendők voltak a katonaság – holott ezt nem így fogták fel annak idején a férfiak, éltek még olyan eszmék, mint hazafiasság, önfeláldozás, kötelességtudat –, de mindenképpen elrabolt évek voltak a hadifogságban eltöltött keserű évek és a dühöngő osztályharc áldozataként egy mondvacsinált ügyért kapott hat év fegyházbüntetés is.
Fülöp Sándor akkor született, amikor felszabdaltak egy ezeréves államot. Nem véletlenül írja a kötet bevezetőjében a szerkesztő, Papp Annamária, hogy a szerző: „egyidős az erdélyi magyarság kálváriájával, ugyanis 1920. augusztus 17-én született, valamivel több, mint két hónappal az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírása után.”
A könyv műfaji besorolását Murádin János Kristóf történész így határozta meg: „Nem tudományos történelemkönyvet tart kezében az olvasó. Olyan korrajz ez, amely élő emlékek sorából tevődik össze. A szemtanú, az események átélője írja le benne mindazt, ami vele történt. Igazi 20. századi sors az övé! Fülöp Sándornak ugyanis igencsak kijutott a múlt század pokoljárásából. Kétévi katonáskodását fél év aktív frontszolgálat súlyosbította, majd négy év szovjetunióbeli hadifogság pecsételte meg. Mindezzel azonban még korántsem ért véget a szerző 20. században átélt kálváriája, hiszen 1956 felemelő pillanatáért hat év politikai fogsággal kellett fizetnie. Emlékezéseit ezekről az időkről is följegyezte”.
„Munkája régen elveszett naplójának aprólékos rekonstrukciója” – írja Murádin. – „Igényes, pontos, mégis olvasmányos mű. Az átélt élmények – éppúgy, mint a szenvedések – elevenek, mintha nem is érződne rajtuk öt évtized kényszerű hallgatásának nyomasztó súlya.”
Állítása alátámasztásához magát a szerzőt hívja segítségül: „Emlékeim ma is frissek. Fülemben az induló szerelvényen fölzendülő hetyke katonadal, majd az ágyúdörgés, géppuskakattogás, kézigránátok lángot és fekete füstöt vető robbanása…”
Hetyke katonadal... Minden benne van ebben a két szóban. A fiatal nemtörődömség, a túlfűtött érzelem, a katonás „snájdigság”, a kaszárnya bajtársias hangulata, a felettesek oktalan zaklatása. Később a hetyke katonadal elfojtott sóhajokká alakult: a gyimesközéploki és a gyilkostói, majd a rahói tisztiiskolai kiképzés után frontszolgálat következett. S a frontszolgálat után kínkeserves és megalázó hadifogság volt a jutalom. Közben a határok ide-oda mozogtak, éppen úgy, mint Fülöp Sándor születésének évében, s így történhetett meg, hogy elindult Kolozsvárról s megérkezett Clujra.
Középkori hagyományokat éltető, de közben korszerűsödő Magyarországról vonult be s egy önmagát haladónak mondó, a proletár internacionalizmus jegyében vívott osztályharc színterévé vált Romániában szerelt le. Így örökíti meg ezt az 1948. évi nyári nap történéseit naplójában:
„VI. 24., csütörtökre virradóan
Éjfél után érkezünk haza, Kolozsvárra: Bernád Zsigmond, Dobri János, Fülöp Sándor, Kató Kázmér, Kiss Gábor, Lőrinczi Ferenc, Mihályfalvi Miklós dr., Nagy Vilmos dr., Novák Miklós, Pócsai Károly és Székely András.
Szerencsés utat kívánva a Marosvásárhelyig tovább utazó Daróczi Lacinak, meg a Székelyföld felé tartó többi volt hadifogoly-társainknak, leszállunk a vonatról, és körülnézünk. Első benyomásunk nem öröm, hanem lehangoltság. Az 1944. június 2-i amerikai szőnyegbombázástól még romos az állomás épülete és annak környéke. Csak a törmeléket takarították el úgy-ahogy. Imitt-amott sápadozik egynéhány villanykörte a sötétben. Valamennyien a Főtér felé megyünk, a szőnyegbombázástól egészen a Szamos hídjáig romos utcán. Sehol egy lélek útvonalunkon. A régi vashídnak nyoma sincs. Áthaladva az ideiglenes póthídon, nemsokára ott állunk a Mátyás-szobornál testületileg. A Szent Mihály-templom zárva. Ilyenkor nem térhetünk be. Hazatérés előtti fogadalmunknak a templom falain kívül a szobor talapzatánál teszünk eleget. Egy hálaadó ökumenikus miatyánkot mondunk el szerencsés hazatérésünkért, majd egymástól elköszönve széledünk el. Ki-ki a maga otthona felé tart.
Így végződött keresetlenül kalandos utazásom Kolozsvártól Clujig.”
A hadifogságban szerzett orosz nyelvtudásával kereste kenyerét: tanított középiskolában és egyetemen, közben tanult. Hányattatásai azonban nem értek véget, az ötvenes évek osztályharca minduntalan keresztbe tett karrierjének, míg végül az 1956-os magyar forradalmat követően őt is letartóztatták egy, a zsebébe csempészett – ma már csak mosolyra fakasztó, akkoriban azonban kapitális bűnnek kikiáltott tartalmú – cetli alapján: „Pártunk és kormányunk miután a Sovietunio hathatos támogatásával kinyalta Titonak a segét, nyalják ki az enyémet is szüret után hasmenéskor, mert az egész egy alias banda, akik kiszipolyozzák a szerencsétlen népet.” A cetli alján még az állt, hogy „Elolvasás után tébd el”. Egyik „jóakarója” csúsztatta a zsebébe a cetlit, a kötetben a szerző felfedi e meghasonult nő kilétét is.
Olvasmányos, mindvégig lenyűgöző kötet Fülöp Sándor önéletírása. A legizgalmasabb talán a gyimesi korszakot, majd a frontszolgálatot és a hadifogságot leíró rész, a legdöbbenetesebb viszont a román börtönökben töltött esztendőkről szóló fejezet. A könyvet a szerző által írt versek, no meg korabeli fényképek, illetve háborús emléktárgyakról készült felvételek teszik teljessé.
A kötet kései elégtétel a napokban 90. életévét ünneplő szerzőnek, tanulság az olvasónak.
1Elindultam Kolozsvárról, megérkeztem Clujra. Fülöp Sándor élete a harctéren, a szovjet fogságban és a román gulágon, Csíkszereda, 2010, Pallas-Akadémia Könyvkiadó
Sarány Istvá. Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 | 31-33